Pázmányi Gábor

Önismeret, személyiségfejlesztés és tanácsadás

Már az utóbbi évtizedekben is, az utóbbi években pedig kifejezetten: előtérbe került, és hétköznapilag is közismert lett az önismeret fogalma.
Véleményem szerint bárki, aki az önismeret útjára lép, az nemcsak önmagát, hanem az egész világot szolgálja.
Szinte mindenki találkozott már a kifejezéssel: önismeret, személyiségfejlesztés.

De mit is jelent ez valójában?
Az önismeret, a személyiségfejlesztés lényegében az a folyamat, amely során az egyén egyre jobban rálát önmagára, viselkesének, reakcióinak, érzelmeinek, gondolatainak mozgatórugóira, és ezen keresztül az élete alakulásának valódi okaira. A fejlődés lehetősége abban van, hogy ebben a folyamatban lehetőség nyílik ezeken és így önmagunkon keresztül végső soron az életünkön változtatni.
Az önismeret folyamata elég jól leírható fázisokból áll, amely tartalmazhat buktatókat, elakadásokat is, és egy szinten túl egész egyszerűen nem kivitelezhető valamilyen lelki segítő, tanácsadó (coach, mentálhigiénés szakember, pszichológus) nélkül hatékonyan csupán "önsegítő" könyvek olvasgatásával. Egész egyszerűen azért, mert egy szinten túl az egyén egyedül nem képes objektíven rálátni saját magára.
Bár az ilyen jellegű segítői munkák jellemzője, hogy a folyamatok során különféle eszközökkel segítik az ügyfélből kibontakozni a felismeréseket, a rálátásokat és a megoldásokat, mégis, a ma tapasztalható személyiségfejlődési igények oly mértékben felgyorsultak, hogy egészséges emberek esetében kifejezetten hasznos lehet, ha időnként direktebb segítséget, tanácsokat is kaphatnak.
Természetesen nem a "megmondás" a cél, hanem az elakadások feloldása, és normál személyiségfejlődés során sok esetben kifejezetten segíthet, ha az ügyfél külső segítséggel is ráláthat a saját folyamataira, valamint olyan eszközökre, módszerekre, technikákra tehet szert, amelyekkel a felmerült enyhébb pszichés problémáit kezelni tudja (pl. enyhébb stressz, automatikus negatív gondolatok, beidegződött viselkedésminták, stb.)
Egy jó segítő tudja, látja, érzi, hogy az ülések során egy lelki folyamat mikor megy a "maga útján", és mikor van helye a burkolt iránymutatásnak, vagy tanácsnak.

Miért jó, és mire jó?

A coach bizonyos értelemben egy szellemi tréner, aki sajátos eszközökkel a célok elérésében segít. Elakadás, probléma esetén segít kibontani, feloldani az akadályozó tényezőket.
A célok elérése során pedig segít az átlagosból jót, a jóból pedig nagyszerűt létrehozni. Mindezt kérdésfelvetésekkel. Addig kérdez, amíg az ügyfélben rejlő megoldásokat elő nem hozza. Mert lényegében nincsen olyan problémád, amelyre ne lenne meg a megoldásod is.

Célok!

Szinte mindannyiunknak vannak álmai, vágyai, melyek megvalósításában sokszor csak az álmodozás szintjéig jutunk el. Sokunknak időnként nehézséget okoz önmagunk ösztönözése, vagy az hogy objektíven lássuk önmagunkat és ezzel együtt egy vagy több szituációt egy folyamatban. A folyamatok során az is a feladatom, hogy ezeknek az álmoknak, céloknak a megvalósításában inspiráljam az ügyfeleimet, és segítsek nekik kihozni magukból a legtöbbet.

Bár sok helyen tanácsadásnak titulálják, a coaching sokban különbözik a szimpla tanácsadói tevékenységtől. Valójában többféle definíció is létezik. Például a Wikipedia megfogalmazásában: "Egy személyes, segítő, fejlesztő tevékenység. A személyes képességeket, meglévő erősségeket azonosítja és fejleszti, segítve ezzel a továbblendülést, az elakadások, problémák megoldását. Célja az egészséges, de bizonyos nehézségekkel küzdő vagy akár csak önmagukat egyes területeken fejleszteni kívánó embereknek, szervezeteknek való segítségnyújtás. A coach a coaching során nem ad tanácsot. Kérdéseivel, alkalmazott technikáival segíti hozzá az ügyfelét (a coachee-t) a megfelelő megoldás megtalálásához. A jelen megoldandó feladataira és a jövőben megvalósuló megoldásokra koncentrál."

Terápia?

Pszichoterápiát törvény szerint, hivatalosan csak klinikai szakpszichológus, vagy pszichiáter végezhet.
Miért van ez így? Kinek van szüksége pszichoterápiára?

Pszichoterápiára azon esetekben van szükség, ha a megértés, valamint a megértésből fakadó rálátás, és feldolgozás kevésnek bizonyul, valamint ha a mentális problémák oly mértékűek, hogy azok az egyénre, illetve környezetére, az emberi kapcsolataira, vagy a munkavégézésére nézve kifejezetten károsak.
Ezek a pszichopatológiai esetek: a pszichotikus, a személyiségzavaros, valamint a komolyabb neurotikus esetek, amik jellemzően koragyerekkorban, párévesen alakulnak ki, amikor a psziché egy része (pl. egy trauma hatására) egy koragyerekkori állapotban megakad.
A pontos diganózis felállítása az ún. DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), magyarul: mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve alapján lehetséges, de fontos tudni, hogy diganózist kizárólag pszichiáter adhat.
Ilyen esetben olyan mélyreható személyiségváltozásra van szükség, ami nem idézhető elő hétköznapi személyiségfejlesztő üléssorozatokkal, és ami időben is jóval hosszabb folyamatot, jellemzően éveket igényel.
A "konyhapszichológia" hatására ma már igen sokan foglalkoznak saját magukkal, illetve sokakban megfogalmazódik az igény saját viselkedésük, ezáltal az életük alakulásának megértésére, ami örvendetes, de hátrányként jelentkezik, hogy ma közszájon forognak olyan pszichológiai kifejezések, amelyeket sokan valódi szaktudás nélkül aggatnak másokra (pl. pszichopata, skizofrén, nárcisztikus, depressziós, stb), valamint az, hogy sokan igazán mélyreható tapasztalatok nélkül adnak egymásnak különféle lelki tanácsokat.
Ezért a csoportcoaching üléssorozatokon - témától függően - illetve az előadások során azon vagyok, hogy hétköznapi nyelvezettel, érthetően kifejtsem a pszichopatológia, a humanisztikus pszichológia, valamint a mélylélektani területek közötti különbségeket, és összefüggéseket.